Milánóban kiállításra kerül az Aprilia ezres négyhengerese: a Race Machine nem egy fémszobor, hanem a 2008-as Superbike szíve.
Két éve azt ígérték, és mondják azóta is, visszatérnek a versenyek világába. A Superbike-éba, természetesen, hiszen a gyorsasági vb kis osztályaiban meg a supermoto ágazatban egyéni és konstruktőri világbajnoki címekkel nyomatékosították jelenlétüket. Mikor az Aprilia májusi nyíltnapján a Hungaroringen sajtótájékoztató keretében hangzott el, hogy százmillió eurót áldoz fejlesztésre a noalei gyár, mi rákérdeztünk, mégis pontosan mire? Új modellek fejlesztésére, szólt a válasz, és "készül egy négyhengeres 1000 köbcentis blokk is." Négyhengeres? Igen, négy, "bár a két henger az olasz szív, ezért azt feltétlenül meg kell tartani". Elfutott a nyár, eljött a milánói Eicma megnyitásának napja, és lám, itt a száz százalékig házi - R&D Aprilia - fejlesztésű V 65°-os, négyhengeres erőforrás, a legerősebb, amit Velence környékén valaha összeszereltek. Motorkerékpárba, persze. Legnagyobb teljesítménye 210 LE (156 kW) feletti, SBK-konfigurációban. Keresztségben a Race Machine nevet kapta, nem nehéz kitalálni hát, mi a missziója.
Nem volt véletlen a mérnökök választása, a "szűk V". Az Aprilia nagy tapasztalati tőkével rendelkezik ebben a fajta építészetben, ami technológiai csúcspontját talán az RSV 1000 Factory "Magnesium" változatában érte el, amelynek szíve egy V 60-as twin. Ez a rutin a versenypályán rengeteget nyomhat a latban, főleg azért, mert az R&D-nél vélhetően már azt is tudják, mi a hatékony futómű megtervezésének mikéntje, ha pedig az megvan, kész a superbike-paripa.
|
|
|
Az olaszoknak teljesen új motort kell tervezniük , ha bármit is akarnak az SBK-ban. Ez a munka állítólag már el is kezdődött, egy négyhengeres modellen dolgoznak a mérnökök - az Aprilia első lépéseit a kéthengeres RSV 1000-rel tette meg a világbajnokságban a 2000-01-es idényben, a versenyzők akkor Troy Corser és Régis Laconi voltak a háznál; előbbi öt futamot nyert meg a szezonban. [motorinfo.hu], 2006. március 1. |
A V4 egyik kézenfekvő előnye a keresztirányban különösen kompakt motor, ami majdnem olyan keskeny, mint egy kéthengeres. De hogy a lehető legkompaktabb legyen, a Race Machnine vegyes, lánc-fogaskerék hajtással dolgozik. Elektronikát, mondani sem kell, bőségesen használ a blokk, sőt Ridy by Wire technológiát is: a gázkar és a pillangószelepek közt például nincs semmiféle közvetlen mechanikai összeköttetés. Szervomotorok, dupla injektor, Magneti Marelli vezérlőagy gondoskodnak széleskörűen az etetésről, kipörgésgátló kit felszerelése magától értetődően lehetséges. A kivehető váltó hat sebességes. Többtárcsás, olajfürdős kuplung dolgozik egy fejlett ugrálásgátló rendszerrel spékelve.
Ez az új motor, a Milánóban közönség előtt debütáló Race Machine nem egy fémszobor: egy olyan valami, amely köré a 2007-es év során versenygépet építenek, majd irány a pálya, ahol a kész prototípust gyári tesztpilóták veszik kezelésbe. A többiről pedig már sporthírek között lehet majd olvasni: az Aprilia célja a 2008-as visszatérés.
|
Közölt műszaki adatok |
|
Hengerűrtartalom: 999 cc Szerkezet: V4, 65°. Hengerenként négy szelep (titánium és Nymonic). Legnagyobb teljesítmény : 210 LE fölött (154 kW) (Superbike-konfigurációban). Etetés: elektronikus befecskendezés dupla injektorral, ride-by-wire rendszerrel. Tiltás: 13.500 ford/perc Sürítés aránya: 12,5:1. Váltó: hat sebességes, kivehető. Kuplung: többtárcsás, olajfürdős, ugrálásgátló (antihoping) rendszerrel. Elektronikus vezérlés: Magneti Marelli, ride-by-wire befecskendezés |