Május elején, mikor a tavasz hirtelen nyárba
csapott át, került hozzánk az Aprilia
RS50 Factory Ditech fedőnevű remek
jármű, melynek hosszú távú tesztelése sejlett
elő. Azóta a forró évszak kiteljesedett, volt
kánikula, de hűvösebb napok is, nagy esőzések.
Így jóformán minden időjárási- és
aszfaltkörülmény mellett volt szerencsénk
próbálgatni az elektronikus befecskendezéses
RS50 robogó viselkedését. Júniusban némelykor
azt szimulálhattuk, hogy március vagy
november van, de a legtöbb talán a
meleg nyári nap volt ideális összetevőkkel.
Városban, országúton és egy kedves gokartpályán
egyaránt feladatok elé állítottuk a kétkerekűt.
A kis SR mindig is a legfiatalabb
generációt célozta, mint potenciális
felhasználói réteg. Ez a célzás a 2004-es évben
bemutatott modellel különösen jól talált. Oka?
Valószínűleg az, hogy a factory gépet önmagában
a megjelenése presztízsjelvénnyé teszi
a tinik körében (is) irigylésre méltó
vonalaival, agresszív színösszeállításaival,
egyáltalán: azzal a designnal, amit az olaszok
ebbe a robogóba oltottak. Az
előző bemutató-tesztben volt szó arról, hogy
az RSV sportmotortól vett örökbe több
látványelemet a cinquantino : maga az
Aprilia promóciója is azt sugallta, hogy egy
motorszerű élményt nyújtó
segédmotoros kerékpárral áll szemben a
fogyasztó.
A wannabe-sportmotor
A megjelenés azonban nem minden. Vajon
közlekedés közben mennyi érezhető a
motorszerűségből ? A válasz: elég sok. A
lassabb tempó miatt egyedülálló a
robogózás zamata. Aki gyakorolja, vagy
ilyesmi gépen tanult kétkerekű motorizált
járművön közlekedni, tudja ezt jól. Ami ezt az
Apriliát illeti, titáni módon kiegyensúlyozott
szerkezet és klasszis futóműve okán tényleg egy
kis verseny- motorra emlékeztet. Jó útviszonyok
mellett lazán vállalhatóak vele bátor
bedöntések, a huplikat észszerű kereteken belül
szinte teljesen szűrik a felfüggesztések, a váz
merev, a fékekkel kapcsolatban pedig: nem volt
alkalom, hogy ne segítettek volna. A noalei gyár
törekvései tehát elérték céljukat, persze tudva
azt, hogy egy robogóból nem lehet sportmotort
faragni, ha a fene fenét eszik, akkor sem.
A mindennapos közlekedésben egyébként is sok
olyan helyzet van, amikor a sebesség távolról
sem jelent mindent. Városban például valóságos
fegyver az SR50 Ditech. (Olyan fegyver, amelynek
birtoklásával azért jobb élni és nem visszaélni:
alaposan felmérni egy helyzetet és méterekben
számolható előnyre szert tenni egy piros
lámpánál, vasúti tilosnál egy dolog, öncélúan
cikázni egy másik.) Annyira agilis,
trükkös, lendületes. Fokozott
figyelemmel kell persze vele bánni, hiszen a
kis, tizenhárom colos kerekek nem minden úthibán
mennek át megingás nélkül (és ez nem a kerekeket
minősíti). Vigyázzunk magunkra.
Nemcsak az innen oda jutást gyorsítja meg
jelentősen, de az előző tesztben már taglalt
fogyasztási paraméterei is kiválóak, még a
„legkisebb közúti” kategóriában sem nagyon akad
riválisa. Két liter körüli
benzinmennyiség százon. Ez fantasztikus érték,
minden összehasonlításban. Nem derült ki, hogy
az alacsony fogyasztásban nagy szereppel bíró
kipufogódob gyárilag rozsdás-e.
Külleme alapján is teljes mértékben
városi robogó, igazi city freak
. Meg is állja a helyét, bár egyértelműen
nem a magyar betonra fejlesztették.
Kellemetlennek mondható, szó szerint
rázós élmény mindössze egyszer adódott
elő Budapest ódon macskakövein, a hetes busz
vonalán. Tehát akadt borítás, amelyen
képtelenség volt áthaladni az SR-rel.
